Amikor az évszakok még a helyükön voltak, bizony minden előfordulhatott - éppen úgy, mint most [mondhatnánk]. A korabeli hóolvadás még a sátai patakokat is próbára tette, de ismerjük el, hogy azok a havak még egyszerre estek le télen, amikor kellett, nem mondjuk májusban. Ha már leesett, a természet rendje szerint el is olvadt, ráadásul idejében: márciusban. Ez 1963-ban azt eredményezte, hogy minden sátai vízfolyás kiöntött, a falu központi utcáin legalább térdig állt a víz. Én magam persze nem emlékezhetek rá, mert még nem voltam ezen az árnyékvilágon, dehát szorgos emberek készítettek néhány képet arról, hogy mit is jelentett ez Sátának. Tegyünk egy rövid körsétát a vízzel elárasztott faluban ma, az árvíz után 45 évvel:
Kolozsvári utca - a faluközpont - víz alatt
Az orvosi rendelő előtti helyzet
A polgármesteri hivatal [tanácsháza...] környéke víz alatt
A Széchenyi út sem úszta meg
Visszatértünk a Kolozsvári útra. A patak medre sem látható, pedig rajta van a képen.
[Saját képeim, felhasználásuk csak rajtam keresztül lehetséges!]
ÚR ISTEN NEM !!!!