2009. nov. 17., kedd

» A régi iskola és a plébánia, 1943

2009. nov. 17. 10:00 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Képeslap 1943-ból: A sátai római katolikus plébánia épülete. Mellette a kép szélén látható, ahogy a régi iskola [akkor új szárnya?] épül.

A képeslap nagyobb méretben itt >>>

Épül a régi iskola 943 ÁPR - 6

2009. nov. 10., kedd

» A Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezete

2009. nov. 10. 10:34 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Egykor, amikor még az ózdi kohók a fénykorukat élték, rengeteg sátai embernek adtak munkát. Sátáról már a '30-as években is jártak az ózdi gyárba dolgozni, így például 1934-37 között harminc, majd nyolcvan ember járt már be. Ezekben az időkben sokkal nehezebb volt a közlekedés, különösen ilyen távolságokra (mintegy 15 km). Gondoljunk csak bele: Nekézseny, Csokva vagy Bóta gyalog sem volt (és ma sincs) messzebb fél-egy óra járásnál, Ózd azonban már más kategóriába tartozott. A községnek a felszabadulás előtt is volt vasúti megállója, de Ózddal közvetlen összeköttetése mégsem volt, mert a vonat az Eger-Putnok szárnyvonalon járt, és jár ma is [2009 végétől már nem]. Ózdot így csak gyalog, lovaskocsival vagy kerékpáron lehetett megközelíteni. A gyárig két-, két és fél óra a távolság gyalog, de a sokszor 12 órás megfeszített tempójú műszak után már a fiatal munkások sem vállalkoztak e távolság megtételére, nap mint nap. Nyáron, aki tehette kerékpáron járt be, télen albérletbe, gyári barakkokba költöztek Ózdon. A háború befejezése után a bejárás körülményes és veszélyes is volt, ennek ellenére ki gyalog, ki kerékpárral mégis bejárt dolgozni.

Fotó z1, 2008 A busz egykori telephelyéül szolgáló épület [a "Szövetkezet"] falán ez a faragás található. A felirat valószínűleg egy későbbi korban került rá.

1945 után már több, mint 100 fő járt a gyárba Sátáról. Ebben az időben segítséget is kaptak a bejáráshoz, a vállalat saját teherautón (!) hordta haza a sátaiakat. A nyitott teherautón hazautazás már jóval nagyobb könnyebbséget jelentett a munkásoknak -lévén, hogy más lehetőség nem adódott-, mígnem 1948-ban a szállítás ráfizetéses voltára való hivatkozással a gyár megszüntette a fuvarozást. Ekkor a sátai beárók közül valakinek az az ötlete támadt, hogy közös pénzen vegyenek egy járművet, amivel aztán bejárnak dolgozni. A remek elhatározást tett követte. Hirdetés útján tudomást szereztek egy eladó amerikai GMC típusú buszról. A budapesti eladó 65.000 forintra tartotta a járművet, amelyhez a dolgozók 40.000 forintot kaptak a gyártól, ezt az összeget még abban az évben vissza kellett fizetniük. A felmaradó pénzt a bejáró dolgozók adták össze olyan módszerrel, hogy 107 fő vásárolt egyenként 300 forint értékű részvényt. Végül megkapták a vásárlási engedélyt, és megvehették a buszt. A forgalmi engedélyt a "Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezete" címen állították ki. Megvolt már tehát a busz, de a tulajdonlási joggal rengeteg előre nem látott gond keletkezett. Néhány jelentősebb ezek közül: üzemanyag, szerszám, garázs, utazási jegyek stb. Az elsődleges természetesen az üzemanyag volt, hiszen 1948-at írván, akkoriban nem mindig lehetett kapni hajtóanyagot. A jármű karbantartása is nehézségekbe ütközött, hiszen a busz speciális javító műhelye Budapesten volt. Végül a hiányzó szerszámok beszerzésével orvosolni tudták a fellépő meghibásodásokat.

Az utazási jegyeket nyomdában készíttették, majd saját bélyegzővel látták el. A részvényesek heti jegye 14 forintba került, a bejáró, de nem részvényes dolgozók 18 forintért kaptak heti jegyet. A polgári utasok részére Sáta és Ózd között az oda-vissza útra érvényes egyszeri jegy 6 forintba került.

A már említett karbantartási nehézségek miatt a busz-javítások költségeinek előteremtésén kívül más problémák is felmerültek. Így például: a munkások a busz egy-egy üzemzavara miatt elkéstek munkahelyükről, esetenként mégis kerékpárral kellett utazni. Előfordult, hogy tologatni kellett a járművet, persze, ezt volt, aki megunta, és gyalogosan tette meg az útból még hátra lévő távolságot. Az öregedő busz egyre több bosszúságot és kiadást okozott a részvényeseknek és az utazóközönségnek egyaránt. Egy-egy ilyen alkalommal 20.000 forint javítási, majd 15.000 forint teljes gumigarnitúra költség keletkezett, ami a jármű 65.000 forintos vételárát figyelembe véve kissé borsos lehetett. Ha figyelembe vesszük az alkalmazott jegyárakat (lásd feljebb!), akkor pedig különösen nagy érvágás lehetett a szervizelés. E terhektől a KPM szabadította meg a "Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezeté"-t, 1951 májusában a MÁVAUT egy közúti rendeletre való hivatkozással leállította a buszt, és az ózdi Cserkész-telepre szállíttatta. Igaz, adtak helyette egy ponyvás teherautót... A részvényesek ekkor felajánlották megvételre a buszt a KPM-nek, amely élt is a lehetőséggel, és kiszúrta a részvényesek szemét mintegy 6.000 forinttal. Ez az összeg -bár nem fedezte a még fennálló tartozásokat és a részvényesek betéteit sem- idővel megérkezett a községi tanács csekkszámlájára, de a részvényesek bent hagyták községfejlesztésrel, mondván, hogy ez az összeg már senkit sem segített volna meg.

A kisegítésképpen küldött ponyvás teherautót később egy ablak nélküli, modern "fakarusz" váltotta fel, de az ózdi gyárba bejáró dolgozók között talán még a mai napig is él az Ózd-Sáta viszonylatban közlekedő amerikai GMC autóbusz, és a "Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezeté"-nek emléke.

2009. aug. 8., szombat

» Sátai látkép

2009. aug. 8. 12:00 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Sátai látkép, körülbelül 1930-35-ből. A képe kattintva nagyban látható.

2009. márc. 28., szombat

» Birtoklevél 1946-ból

2009. márc. 28. 8:20 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Itt egy birtoklevél látható, amelyet 1946 május 6.-án adott ki a Nemzeti Ideiglenes Kormány Debrecenben. Igazi történelmi relikvia egy átmeneti történelmi korszakból.

A felirata:

BIRTOKLEVÉL

amely az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945.M.E. számú, Debrecenben 1945 március 15.-én kelt rendelete alapján állíttatott ki.

Sáta község Földigénylő Bizottsága Sáta községben, Hosszak dűlőben ... kiosztási szám alatt felvett ... kat.hold 600 négyszögöl kiterjedésű föld ingatlant X.Y. Sátai lakos birtokába adja. Jelen birtoklevél ünnepélyesen tanúsítja a birtokszerző azon jogát, hogy a nemzet által adott ingatlant háborítatlanul birtokolja.

Köteles azon a maga és az egész nemzet felemelkedését szolgáló módon gazdálkodni és a rendeletben előírt feltételeket betartani.

A birtoklevél a juttatott ingatlan tkvi tulajdonjogának megszerzésére is szolgál.

Kelt Sáta, 1946. május hó 6.

Aláírások [földmívelésügyi miniszter, községi földigénylő bizottság elnöke].

2008. dec. 24., szerda

» A sátai templom 1951-ben

2008. dec. 24. 8:02 | Sátai Napló | z1 | 2 hozzászólás

A sátai templom belső képe a karból, 1951.március 11.

2008. nov. 2., vasárnap

» 1920 előtt: 2008. nov. 2. 7:24 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás; Az egyik online piacon árulnak egy sátai képeslapot a Magyarország 1920 előtt kategóriában. A templom, a plébánia meg az iskola van rajta, és elég borsos áron mérik. Ez a képeslap egy része, a templom. A legjobb minőség, amit ki lehetett hozni az alapanyagból. Ha nincs otthon senkinek ilyen képeslapja a láda fiában, megteszem majd erre az ajánlatot. Ha viszont találna valaki belőle, szóljon már, legyen szíves.

2008. szept. 23., kedd

» Körmös traktor és tánc-csoport

2008. szept. 23. 11:13 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Régi képek Sátáról:

Körmös traktor a színben [1959]

Munkában a traktor és a cséplőgép [kb. 1959-60]

Gép-alkatrész a Vass-malomban

Tánc-csoport a szövetkezeti magtár előtt [1960]

A sátai régi képek kategória eddigi összes képe itt megtekinthető [ebben a kategóriában szereplő képek a sajátjaim, felhasználásuk az engedélyemhez kötött]. Ha valakinek van publikálható régi sátai fotója, kérem jelezze.

2008. szept. 2., kedd

» A Ladányi viadukt: 2008. szept. 2. 16:27 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás; Véletlenül hozzájutottam az úgynevezett Ladányi viadukt rajzához, amit az Eger-Putnok vasúti szárnyvonal Sáta-Kiskapud közötti szakaszán építettek volna fel, ha nem marad az íróasztal fiókjában a terv. Hogy miért nem valósult meg, arról jelenleg semmit nem lehet tudni. Nézzük meg a rajzot. Egy gigantikus, impozáns építmény lehetett volna, ha megépítik. De reménykedjünk: talán az elektromos gyorsvasút idején majd újra előveszik a terveket - a következő száz évben. Az Eger-Putnok vasúti szárnyvonal szeptember második hetében 100 éves!

Innen nagyobb méretben is letöltheted.

» A nagy sátai árvíz: 2008. szept. 2. 15:07 | Sátai Napló | z1 | 2 hozzászólás; Amikor az évszakok még a helyükön voltak, bizony minden előfordulhatott - éppen úgy, mint most [mondhatnánk]. A korabeli hóolvadás még a sátai patakokat is próbára tette, de ismerjük el, hogy azok a havak még egyszerre estek le télen, amikor kellett, nem mondjuk májusban. Ha már leesett, a természet rendje szerint el is olvadt, ráadásul idejében: márciusban. Ez 1963-ban azt eredményezte, hogy minden sátai vízfolyás kiöntött, a falu központi utcáin legalább térdig állt a víz. Én magam persze nem emlékezhetek rá, mert még nem voltam ezen az árnyékvilágon, dehát szorgos emberek készítettek néhány képet arról, hogy mit is jelentett ez Sátának. Tegyünk egy rövid körsétát a vízzel elárasztott faluban ma, az árvíz után 45 évvel:

Kolozsvári utca - a faluközpont - víz alatt

Az orvosi rendelő előtti helyzet

A polgármesteri hivatal [tanácsháza...] környéke víz alatt

A Széchenyi út sem úszta meg

Visszatértünk a Kolozsvári útra. A patak medre sem látható, pedig rajta van a képen.

[Saját képeim, felhasználásuk csak rajtam keresztül lehetséges!]

2008. márc. 15., szombat

» Budapesti mesék

2008. márc. 15. 9:38 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

A sátai filmforgatás - erről még nem is írtam. Volt több is, közte a K.Sz.J. barátom által forgatott, arról majd egy másik alkalommal teszek említést. Ez a mostani, amiről szó van, Szabó István filmje 1976-ból, a Budapesti mesék. A film önmaga -ahogy a kritikákban olvasható- egy allegória, egyébként egy misztikus történet az egy ember-egy közösség témában. Híradó-szerűen indul a film, mint egy dokumentumfilm: egy villamos megy át a hídon, amit robbanás ráz meg. A villamos a Dunába zuhan, elmerül és sokáig úszik az árral. Később, egy éles ívű partszakaszon a szárazra kerül, ahol különféle emberek újra a sínre teszik, és elindulnak vele a távoli, talán létező, de a biztonságot jelentő kocsiszín felé. Közben természetesen különféle események történnek, valóságos és lélektani akadályokba ütköznek, az utazás Magyarország ötvenes-hatvanas évek-beli történelmének helyszínein vezet keresztül.

A Filmtörténet.hu ezt írja a filmről:

"A rendező úgy készített filmet imádott városáról, hogy az obligát beállításokat teljesen mellőzte. Budapest nevét ki sem ejtik a műben (ahhoz hasonlatosan, mint ahogy Ady nélkül idézi meg a költő szellemét a Ki látott engem?). A Hunnia stúdióban forgatott dráma stábjának tagja volt Sára Sándor operatőr, Tamássy Zdenkó zeneszerző, Rózsa János vágó, Romvári József díszlettervező, kiváló magyar (Bálint András, Békés Rita, Bánsági Ildikó, Huszárik Zoltán) és lengyel (Franciszek Pieczka, Szymon Szurmiej, Maja Komorowska) szerepjátszók. A hazai kritika számos bíráló megjegyzéssel illette az alkotást – főleg a didaktikus hangszerelést s még inkább a leegyszerűsítő dramaturgiai megoldásokat kárhoztatva. Cannes sem hajolt meg előtte. Zelk Zoltán nem állt a sorba: áhítatos költeményben emelte be a filmet a magyar irodalomba."

Kép a filmtortenet.hu-ról

És hogy jön ide Sáta? - kérdezhetnénk. Úgy, hogy a film egyes jeleneteit az Eger-Putnok vasútvonal mentén forgatták, ahol húzták-tolták a sárga villamost. Ezek között a helyszínek között volt Sáta is, ahonnan néhány statisztát is bevontak a forgatásba. Annak idején a széles néptömegek számára nem voltak elérhetőek színes fényképezőgépek, így néhány fekete-fehér fotó maradt fenn az utókor számára, amit a statiszták készítettek. Egy ezek közül:

Madaras József és B.J., egy sátai statiszta

Horeczky Lajos, életműdíjas gyártásvezető így emlékszik a Szabó Istvánnal forgatott [1976-ban éppen ebben a filmben dolgoztak együtt először] Budapesti mesék-re:

"Elmondjam, hogyan kezdődött az együttműködésünk? 1975 nyarán felkeresett a Budapesti mesék forgatókönyvével. Tájékoztatott, hogy a forgatókönyvet engedélyezték, az anyagi feltételek biztosítására is van ígéret. Ősszel kezdődhet a forgatás. Elmondta azt is, hogy egy gyártásilag nagyon nehéz film forgatásáról van szó. (Népes szereplőgárda tol egy villamost az ország különböző vasútvonalain.) Mivel egész évre be voltam táblázva munkával, más gyártásvezetőket ajánlottam magam helyett. Ugyanakkor arról biztosítottam Pistát, hogyha 1976-ra tolódna a film gyártása, és részéről a felkérés akkor is aktuális lesz, készen vagyok annak vállalására.

Néhány nap múlva – mialatt a forgatókönyvvel megismerkedtem – ismét találkoztunk. Kérdezte, hogy még mindig tartom-e ígéretemet? Végül a szeptemberi színészegyeztetések, és a MÁV vezérigazgatóságával történt elvi megállapodás után a következő év márciusában az Eger–Putnok vasútvonalon elkezdtük a film forgatását. "

A forgatási kellékek a sátai vasúton