2011. márc. 14., hétfő

» Sáta 128-ban

2011. márc. 14. 7:57 | Sátai Napló | z1 | 2 hozzászólás

Újabb eredmény született a Sáta helytörténetével foglalkozó kísérleti kutatások sorában. A jelenleg vizsgálat a falu külső kinézetére és szerkezetére vonatkozóan az időszámításunk szerinti 128-as év késő tavaszára irányult. Az eredmény rokon vonásokat mutat egy régebbi, a falu állapotát 105 évvel azelőtt vizsgált eredménnyel, ekkor az időszámításunk szerinti 23. év volt a célpont. Az eddigi vizsgálatok ezekre az évekre terjedtek ki: 23, 212, 456, 515, 1000, 1104, 1132, 1312. A legújabb eredményt, és az összes eddigit itt lehet elolvasni.

[Ha részt vennél az ilyen jellegű vizsgálatokban, szívesen vesszük, jelentkezz.]

2010. szept. 14., kedd

» Sáta 160 évvel ezelőtt

2010. szept. 14. 20:28 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Nézegesse Sáta 160 éves térképét:

Több régi térkép >>>

2010. aug. 19., csütörtök

» Sáta kutatott története

2010. aug. 19. 11:58 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Sáta kutatott története

Néhány évtizede elég mélyen beleástam magam Sáta történetébe. Ameddig lehetett, ki is használtam az írott és elérhető irodalmat, forrásokat, tárgyi és irodalmi emlékeket. Eljött viszont egy pont, ahonnan a megszokott módszerekkel már nem lehet további információkat szerezni a hely történetéről az eltelt évszázadok sokasága, a "történelem előtti" idők messzesége miatt. Ezek az információk pedig éppen olyan fontosak egy település életében, mint azok, amelyeket valamikor is dokumentáltak papíron, fényképen vagy filmen. Adatközlésre és esettanulmányok végzésére alkalmas alanyok felkutatását követően egy egyedülálló, eddig Sáta helytörténetében még soha nem próbált kísérletbe kezdtünk annak érdekében, hogy pontosan megismerjük Sáta keletkezésének történetét. Céljaink között szerepel, hogy kiderítsük, a modern időszámítás alapján melyik évben telepedett meg itt ember, hogyan éltek, és milyen céljaik voltak azzal, hogy éppen itt telepedtek le. Hogyan fejlődött a falu és hogyan nézett ki az eltelt évszázadok alatt, és milyen események történtek azokban az időkben, amelyekről eddig semmilyen információink nem voltak.

Erről a kisérleti kutatásról, és főleg annak eredményéről lehet itt, ebben a bejegyzésben olvasni.

Eredmények

Az eddigi eredmények a falu népességével, lakosságával, a lakóhelyek és a közösségi létesítmények helyével kapcsolatosak. Eddig időszámításunk szerint 212-től 1132-ig vizsgáltuk az eseményeket és a helyszínt. A "hivatalosan" fellelt írásos emlékek alapján, mint tudjuk, Sáta említése először 1281-ben történt. Valójában -természetesen- ez időpont előtt is élt és létezett a falu. Egy kutatási eredmény szerint az első állandó lakója a helynek jelenlegi időszámításunk előtt [1] telepedett meg itt. Az eddig fellelt eredményekről olvashat itt:

Időszámításunk szerint 23-ban
Ligetes, három-öt méter magas, nyárfás erdő húzódik egészen a régi óvoda előtti részig a völgyben. A patak medre ott alacsonyabb, beljebb, a jelenlegi focipálya körül rendszeresen megduzzasztja a vizét a felgyülemlett fahordalék. Ilyenkor alacsony, félméteres víz árasztja el a jelenlegi Kossuth és Dózsa György utcák helyét, a fák között, kisebb ártéri erdőt kialakítva. Lejjebb, a jelenlegi Kolozsvári utca felé nem önt ki, mert a Szemszúró felől befutó völgy előtt egy kisebb vízmosás van, amiben fel tud gyűlni a víz. A Szemszúró és a jelenlegi kastély-hegy tetején egy-egy fehér falú kunyhó áll, a völgy mocsaras helyeiről származó nádtetővel. Kör alakú kunyhók, egy-egy kis ablakkal. Őrtüzeket őriznek és táplálnak belőlük, őrhely. Erről a két helyről belátni a völgyet két irányban, és dél felé is el lehet látni. A jelenlegi kastély helyén elhagyott, vagy nem használt földsánc, fonott vesszőfalak, földdel betöltve. Mögötte nyiladék a hegy belsejébe. A Lilice környékén van egy tanya-szerűség, egészen a hegy alatt, a forrástól nem messze, mert gyakran önt ki a patak. Fafaragással, fa-feldolgozással foglalkoznak, akik ott élnek. A falu képe ilyen. Az őrkunyhók felől egy ösvény fut a bozótban a jelenlegi Kolozsvári utca vonalán, de feljebb, a domboldalban. Ez az ösvény tovább megy az állomás felé, van egy letérő az említett lilicei kunyhó-csoport felé. Innen a jelenlegi Arany János utca-Béke utca vonalán húzódik egy másik ösvény észak-nyugat [Ózd] felé, ami a régi tsz-irodánál tér rá arra a nyomra, ami ma az út. Észak [Bóta] felé a hegygerincen vezet egy ösvény, az ma is megvan, a bótai tetőnél tér rá a völgybe vezető, ma is ismert útra. [1]

212-ben
A patak völgyében a jelenlegi Nagyhíd-templom-kastély területe között elszórtan ház-csoportok. A házak olyanok, hogy fa illetve vályog az oldaluk, de a tetejük még nemez, és sátorhoz hasonlóan van kiképezve, érdekes, kevert megoldás. Emberderékig érő fonott botkerítés van körülöttük, hogy az aprójószág el ne kóboroljon, a kerítés elég közel van a ház falához. [1]

456-ban
A jelenlegi plébánia helyén a beépítetlen domb áll, tetején sűrű erdővel. A domb alján a templom jelenlegi helye felől egy gyalogösvény fut a Lilice felé a domb alatti mezőn. Ez az ösvény a forrás előtt nem messze egy aljnövényzet-nyiladékban tűnik el, körülbelül a jelenlegi Lilice-híd helyén. A "régi" iskola helyével szemben lévő völgyben [valamikor óvoda, utána könyvtár volt itt] a futballpályáig füves mező, lovakat futtattak rajta és harci mozzanatokat gyakoroltak. Rengeteg fa, sűrű növényzet a korabeli környezetben. [1]

515-ben
Többségében keleti jellegű ["mongol szem"] lakosság van jelen. [2]

1000-ben
Szélesebb és sekélyebb a patak, alacsonyabb a patakpart. A jelenlegi "régi" iskola helyén a domb alatt, 10-15 kikötött ló, ott őrzik őket, itatják, futtatják, az itató a patak partján, a mostani nagy bolt előtti részen. Egyébként apró, a domboldalhoz tapadó házak a jelenlegi Kolozsvári utca helyén. Magyar, úgynevezett "fehér hun" emberek. [1]

1104-ben
Föld-fa-sárból készült sánc [földvár], megközelítőleg a jelenlegi kastély helyén a domboldalban. Valamilyen dicsőséges dolog történt a helyszínen. [2] [...vagy arra emlékeztek, ill. arról emlékeztek meg, ugyanis a hun isatha szó jelentése: Isten, ősapa - a szerk. kiegészítése]

1132-ben
Észak felől, szegényes öltözékben emberek érkeznek a településre, állatokat is hoznak magukkal. A főtéren, a bolt helyén telepednek le [ma: Kolozsvári út, a bolt és a takarék helye]. Dús növényzet, a falu mostani központjában füves terület. [3]

1312-ben
A nagybolt [Kolozsvári u.] helye mellett balra fehérre mázolt, nádtetős épület, a többinél kicsit magasabb, két szintén magas ablaknyílással - valamilyen elöljáró vagy gyógyító lakhelye. [1]

A kutatás folyamatosan zajlik, az eredmények közlésének folytatása következik. [1] B.Z., [2] SZ.L., [3] V.L.: a kísérletben közreműködő adatközlők azonosítója. A vizsgálatban alkalmazott módszerről itt olvashat.

Az itt olvasható kutatási anyag semmilyen célra nem használható fel. Az eredeti eredmények szöveghűen a szerző tulajdonában vannak, és ott elérhetőek, a szerző az itt olvasható kutatási eredményekkel kapcsolatban minden jogot fenntart.

2010. aug. 10., kedd

» Sáta településszerkezetének kialakulása

2010. aug. 10. 11:49 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Sáta korabeli településszerkezetének kialakulásáról

A Bükki Hegyhát helyneveiről készített gyűjtésem és dolgozatom elkészítése közben tettem azt a megfigyelést, miszerint a sátai, a bótai és az upponyi r.k. templomok tájolása megegyezik, méghozzá mind a három Ózd felé van tájolva. Ennek akkor nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, azon kívül, hogy megjegyeztem az egyezést. Néhány hónapos gondolkodás után arra jutottam, hogy ez az egyezés nem a véletlen műve, és keresni kezdtem az összefüggéseket. Nem sokkal ezt követően rátaláltam a Kristálypalota fogalmára, ami további következtetéseket engedett tenni a három falu templomának tájolásáról, és ugyanakkor magyarázatot is adott az egyezőségekre. Mindenképpen el szeretném kerülni azt a tévedést, amellyel azt lehetne kiolvasni az írásomból, hogy ha ez-és-ez a fal itt állna, akkor pontosan Mekka felé nézne, stb., ezért csakis a könnyen visszellenőrizhető és kézzel fogható tényeket vettem alapul. Tehát a megfigyelés alapja, amiből a gondolatmenetem kiindul: a sátai, a bóta és az upponyi templomoknak olyan a tájolása, hogy bejáratuk nyugat-északnyugat felé áll, azaz mindegyikük Ózd felé néz. Gondolatmenetemet a sátai körülmények alapján vezetem le, ahol a falu fejlődésének két lehetősége közötti eltérésből állapítottam meg egy összefüggést, ami e három szomszéd falu templomainak tájolásában jelentkezik.

Vizsgáljunk meg egy érdekes felvetést: milyen lenne a falu képe ma, ha a templomot nem Ózd felé tájolják, hanem... A talajviszonyok a Bikadomb [Berek-tanya] felől érkező vízgyűjtő érből kialakult patak mentén azonosak, tehát egyforma eséllyel alakulhatott volna ki a falu főutcája mindkét lehetőség szerint:
1. A Kolozsvári útnak a templom és a Nagyhíd közötti része, ami a patak mindkét oldalán futó út mentén helyezkedik el, ahogy az ma látható.
2. Ugyanilyen tagolású, tehát a patak mindkét oldalán futó út mentén elhelyezkedő faluközpont lehetett volna, ami a templom és a mai futballpálya között futna, tulajdonképpen a mai Dózsa György utca a templom felé való meghosszabbításaként [ezt az utcát kb. 15 éve építették csak meg].

Sáta központja csúcsforgalom idején A korabeli térképek jelzései szerint a jelenlegi Kossuth utca csak az új iskola utáni épületig tartott, onnantól nem álltak házak sem azon az oldalon, sem a vele szemben lévőn. Megművelt, illetve magántulajdonban lévő földterületet sem jeleznek a térképek, a földutak a Bikadomb-kútnál kezdődő gyümölcsösök felé vezetnek, ez a mai tanya felé vivő út, a buszfordulótól. A templom és a Bikadomb-kút között tehát szabad, és jelentősen nagyobb terület állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy ott épüljön ki a falu központja.
Amikor a kastély és a templom épült, még nem beszélhettünk a jelenlegi faluképről. A szállások, házak a jelenlegi új iskola helyétől a Kőlyukig, az Arany János utca a vasúti megállóig, a Lilicében és a Szemszúróban álltak, ennyi volt a falu. A falukép ilyen jellegű kialakulásában viszont jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a templom tájolása Ózd felé mutat. Ha nem ragaszkodtak volna a korabeli építők ehhez az irányhoz, ma egészen máshogy nézne ki a falu, hiszen ahogy fentebb olvashatták, ugyanilyen, sőt nagyobb, szabadabb területek álltak rendelkezésre a Bikadomb-kút [ma a futballpálya iránya] felé. Ezzel szemben mind a templom, mind a kastély északnyugat felé néző tájolással épült, így ezzel egyben meg is határozták a később kiépülő falu szerkezetét, kinézetét.
A sátai templom mellett -a valóságban is mellette áll- a Fáy-kastélynak is ugyanilyen irányú a tájolása. A két építmény közül a templom készült korábban, már az 1600-as évek végén említik a krónikák, mint elhagyott római katolikus templomot. A Fáy-kastély építését 1735-re rejezték be, tehát tulajdonképpen egy időben épültek. Valószínűtlen, hogy az 1700-as évek kezdezén az utcakép miatt építették volna a templommal megegyezően olyan körülmények között, amikor a mostani Kolozsvári utcán, amelyre a két épület néz, csak elszórt házcsoportok voltak. A Fáy-kastélyról egy érdekesség: ha a jelenlegi Szabadság utca [Szemszúró] vonalára építették volna a kastély frontját, akkor pontosan délkelet felé nézne, és a felkelő nap bevilágítaná. Látszólag mindegy a tájolás, mert a jelenlegi helyzetében is domb áll mögötte, ha kelet felé nézne, akkor is domb állna mögötte. A kastély ennek ellenére Ózd irányába van tájolva.

De mi az oka annak, hogy a látszólag logikátlanabb, férőhely szempontjából a szűkösebb völgyben alakult ki a falu központja, és errefelé néz a templom is? Ezek az egyezések a vallásos, építészeti, gazdasági vagy statikai körülményeket kizárva egy egészen más magyarázatot adnak a dologra.

Ismert, hogy Palóc-Vasvár [Ózd] ősidők óta a Hun Törzsszövetség népei, az úzok, hunok, magyarok szállásterülete, a hun vasművelés egyik kárpát-medencei központja volt [Fennmaradt egy mondás is a 95.Arvisurában: Az esze éles, mint az úzdi kés]. A Bükki Hegyhát falvai az úz népesség által az ősidőkben alapított települések, amelyekben természetesen erős összetartás működött és szoros kapcsolat állt fenn Palóc-Vasvár [Úzd-Ózd] úgynevezett "beavatott központtal". A mitológia szerint a világtengelyt a magyar ember úgy jelölte ki, hogy egyszerűen leszúrta a botját, és ahol leszúrta, ott volt a világ közepe. A mindenkori uralkodó botja pedig nem más, mint a jogar. A jogar szára a világtengely, a tetején lévő hegyikristály gömb pedig az égi országot jelképezi, azt a helyet, ahol a Teremtő lakik egy héttornyú kristálypalotában. A földi viszonyokra leképezett Kristálypalota pedig a Sarkcsillagra mutat.

Itt álljunk meg egy kicsit, hogy a csillagképekben rendet tudjunk tenni. Tegyünk próbát idősebb embertársainknál, hogy meggyőződjünk erről a dologról. Ha egy magyar ember meg tud mutatni egy csillagképet az éjszakai égbolton, akkor az teljesen bizonyos, hogy a Göncölszekér lesz. Ennek kultúrtörténeti és néprajzi hagyományai is vannak, és érdekes választ kapunk, amikor a néveredet után kezdünk kutatni. Ki volt Göncöl, akit semmiféle megújulás és haladás, sem a kereszténység, sem a modern kor nem tudott kitörölni a nép emlékezetéből? A honfoglaló magyarság csillaghite szerint Göncöl egy kivételes és közkedvelt híres csodatevő táltos, félisten volt, aki az emberek közt járva mindenkit meggyógyított a szekerén található gyógyírokkal, titkos és rejtett dolgokat ismert, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal. Egyszer aztán eltört a szekere rúdja, és kérlelte az embereket, hogy segítsenek, de azok rútul cserbenhagyták, senki nem segített neki. Ezért Göncöl haragosan a lovak közé csapott, és a szekéren fölrepült az égbe. Azóta jár körbe a Sarkcsillag körül görbe rúdú szekerén. Göncölt a magyarok Öregistenével [Ősten] is azonosítják.
És ami miatt fontos volt ezeket a részleteket tisztázni: a Göncölszekér a Nagy Medve csillagkép része, rúdja a medvének a farka. Ez egy úgynevezett cirkumpoláris csillagkép, Magyarországról nézve soha nem nyugszik le. A Nagy Medve csillagkép az úz nép mitológiája szerint az úzok ősét jelképezi.

A magyar ember otthona, a világának közepe a Kárpát-medence, amelynek úz hagyományok szerint a Kristálypalota az agya. Ez a Kristálypalota földrajzilag behatárolható, mégpedig négy magyar helység által kijelölt mértani alakzat szerint. Ez az Ózd-Rimaszombat-Aggtelek-[Kazinc]Barcika négyszög, amely -mint már említettem- a Sarkcsillagra mutat.

Mint láthattuk tehát, a magyarság hagyományos tudásában szinte kitörölhetetlenül szerepelnek az égboltot alkotó csillagképek, és a velük kapcsolatos ismeretek alkalmazása és feldolgozása. Egy népnek az ősi tudáshoz és a nép eredetét jelképező csillagképhez való hűsége, a tudás akaratlagos felhasználását kinyilvánítása az oka annak, hogy a sátai, a bótai és az upponyi templom egyaránt afelé az Ózd felé van tájolva, amely a magyar ember otthonának, a Kárpát-medencének tudásközpontját jelképező pontok egyike.

A bejegyzés az alábbi oldal tükrözése, a szerző minden jogot fenntart: http://bartaz.hu/sata/kristalypalota.htm

2010. júl. 18., vasárnap

» Sáta és a szomszéd települések

2010. júl. 18. 11:43 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Sáta és a szomszéd települések

Nézzük meg közelebbről a Sáta kialakulásával, elhelyezkedésével, történelmével és néprajzával kapcsolatos összefüggéseket. A magyar történelem olyan eseményei, ezeken belül az események olyan személyei elevenednek meg a környék helyneveiben, amelyek szoros összefüggést mutatnak egymással is, és a tájjal is. A falvakat és földrajzi helyeket elnevezéseik szerint sorolom fel, amelyekben rendre a magyar őstörténet egy népcsoportjához tartozó személyek neveinek, cselekedeteinek és történeteinek leképezése fedezhetők fel.

Bóta
Sáta öccse, cserepes-legény, később hun fősámán. Sámán-előzködésen nyerte el a fősámán, később [Doboka halála után] a törzsszövetség vezére címet. Békés természetű ember, a Béke és rokonság törvényének rovója. Egy kinaj fejedelem Deb-Cen nevű leányát jegyezte el. Öt fia és három lánya volt. Intézkedései közé tartozott, hogy az elődei kalandozásaiból még élő hadifoglyok váljanak szabadokká és Úzdon, a nagy iparos központban telepedjenek meg. Másik jelentős intézkedése: hun kereskedelmi állomásokat hozott létre az Almák-Atyjának birodalmáig. Minden egynapi járóföldre hun szállást létesített, ahol a kereskedőket éjjeli szállással és meleg étellel látták el. Utolsó kívánsága az volt, hogy a szívét és belső részeit az Úzd vezéri székhely melletti kis Úzd kegyhelyen égessék el és a kinaj császártól kapott kis arany urnában helyezzék el nyári lakának szentélyében. Tartósított holttestét vitézei a vezéri székhelytől gyalogmenetben vitték Ordoszba.

Nekézseny
Nekese: víg kedélyű, okos hun fegyverkovács, majd úz fősámán, tárkány-fejedelem, Deédes aranyasszony egyik férje. A Népek Csatája végső összecsapása előtt ő jelentette Attilának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, ami rossz jelnek számított. Később Atilla őt tette felelőssé, hogy serege nem jutott el a Nagyvízig. Az Öregek tanácsa Nekesét a balsiker miatt csak azzal büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határát. Az 5-évenkénti sámánképzés azonban az ő feladata marad, mindig Ózd-Vasváron oktatott. Budavárból minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg, aki az Öregek Tanácsát képviselte. Szarvastor havában Atilla is Ózd-kegyhelyen és Várkony lovasterén a lóról való vívást oktatta. Atilla halálát követően a táltosvezér temetéséhez Nekese adta a vaskoporsót, amelyet Dobsinán bányászott ércből készített [Az Öregek Tanácsa engedélyezte, hogy a vaskoporsót Nekese, az úz kovácsok tárkányának vezére adja oda Atilla részére, mivel az akkori szokás szerint előre elkészíttette saját koporsóját. Ezt a nikkelben gazdag cinóber ércet Dobsinán bányászták, s 438-ban Ózdon Nekese saját vaskoporsóját ebből öntötte. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint ugyanúgy "nem eszi a fene" mint az indiai kabar vasoszlopot]. Nekese parancsára a temetés munkáját végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök mind lenyilazták. Vasműveléssel is foglalkozott a róla elnevezett Nekesén. Ózd-Vasváron ő építette meg az úzok kegyhelyét. Vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd.
A 455-ben végzett sámánképzősök miatt Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait, mivel szerintük az országnak a Bolhád hegyvidék [Bükk - Upponyi hegység] a legvédettebb területe minden ellenséggel szemben. Lovasaik Sajó-Ordosz térségében védték Ózdot a meglepetések ellen. Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a visszamaradt törzsek teljes ellátására.
Nekese 96 éves korában halt meg. Kívánságára kedvenc helyén, a budai fegyverkovácsok melegvíz melletti szállásán temették el. Szívét a Bálvány alatti kis falujába vitték, amit azóta is Nekesének [Nekézseny] hívnak.

Dédes
Deédes: Jákó úz vezér lánya, aranyasszony, Nekese asszonya. Születésnapja augusztus 2.-a. Egyedüli női vezér. 51 évet élt meg. Aranyasszonyként ő és Nekese adta áldását az új házaspárokra és felügyelte sorsukat [például ő adott engedélyt arra, hogy a lusta asszonyt, a részeges férjet a házastárs elhagyhassa]. Halála is éppen esküvői szertaráson volt az 51-dik születésnapján. Meleg nyári éjszakán vidám fiatalok járultak a gyengélkedő Aranyasszony elé, hogy engedélyezze házasságuk megkötését, Nekese aztán összeadta őket. Őt magát népes családja vette körül, de éjfélkor rosszul lett, halálán volt. Azt nyilatkozta ki, hogy nagy családja miatt [9 fia, 6 lánya és 24 unokája] ő boldog, senki ne bánkódjon, a szertartást ne szakítsák félbe, mindenki vigadjon tovább. Amire a Nap feljön, rakjanak óriási tüzet a Bálványon, arra helyezzék tetemét. A fiatalok pedig járják el a hajnaltáncot a tűz körül, és legyen ez a szokás ezentúl minden esküvő után is. Nekese eleget tett Deédes végakaratának. Az ifjú párok el is járták az első hajnaltűz-táncot. Amikor felkelt a nap, vihar kerekedett és a szél széthordta az Aranyasszony hamvait. [Azóta szokás ezen a vidéken eljárni a hajnaltűz-táncot a lakodalmakban.]
Deédes aranyasszony porait széthordta a szél, de csontjainak maradványait kis falujában helyezték el, emberfejű aranyos urnában. Ettől kezdve Deédes faluja kegyhellyé vált.

Daróc
Nekese és Dédes harmadik fia. Bűnösnek minősítették az Atilla halála miatt őrparancsnoki tisztsége gyenge ellátása miatt [Atilla testőre volt a palotában, amikor a végzetes vacsorán elaludt a szolgálata közben. Mire felébredt, Atilla már halott volt, Daróc jelentése szerint a német vendégek megmérgezték.] Darócot küldték Ózdra a Nekese készítette vaskoporsóért, amiben Atillát eltemették.

Csokva
Barkó tárkányfejedelem harcosa.

Csernely
Csernely újabb kori betelepülőiről változott a jelenlegire a neve, egyébként Csernely-Kossut-nak hívták. Kossut [Kosut] Deédes aranyasszony-hadvezér hadnagya volt. A hadjáratok között a sámánok vízi kiképzését és a minden erővel való győzni akarásat oktatta. Atilla hadával a Róma elleni hadjáratban is részt vett.

Uppony
Csörsz vitéz Deédes aranyasszony leszármazottjai közül nősült. Településeik közé tartozott Uppony, egyik utódjáról kapta a nevét [mint ahogy Tapolcsány is, ami mára egybeépült Dédessel].

Ladány
Lam herceg fia, Barcika unokája.

Várkony
Palúz férfi, Zemlén beavatott lányának férje.

Királd
Susa vitéz húga, Kicsiny aranyasszony második fiának halálakor annak testőrzői az elhunyt sírja közelében települést létesítettek, amelyet Királdnak neveztek el. Ez a királyi családból származó kis-király nyugvó helyét jelenti.

Visnyó
Aranyasszony, Bóta göndörhajú lánya, rimalány. Húgai Aranka és Fenyőke voltak. Arnót felesége lett. Két húga közül Fenyőke egy látomás hatására a Bogárka nevet vette fel, majd később a fehérhun Csebokszár felesége lett.

Cinakó
Csegevér fia. Ózd kegyhelyen született. Egy Rómától függő királyságban ölette meg Sextus Pompeius. Testét a Mars mezőn égették el, síremlékére latinos nevet írtak [Cikolusz]. Felesége Cikol rimalány volt. Ma Sáta és Ózd között egy földterület neve.

Center
Német kőfaragó legény, hadifogoly. A viszálykodások miatti férfihiány miatt Dédes aranyasszony leánya, Piroska őt választotta férjéül. Egy úz községet kaptak Sajó-Ordoszban nászajándékul, de az ifjú férj nem bírta az úz harcosok természetét, ezért új falut épített fel utódainak, amit a mai napig Center-nek hívnak. Center a 452.év medvetorán, Ordosz várának építése közben balesetet szenvedett és az általa épített kicsiny falujában meghalt.

Jöcsös
Úz vasforraló település Sajó-Ordoszban. Ma Sáta határában egy földterület neve.

Csákányos
Szintén úz vasforraló település Sajó-Ordoszban. Ma Sáta határában egy földterület neve. Ugoljás feljegyzése szerint Sajó-Ordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2 sumér-úz és 2 kabar-úz vasforraló települése volt: Csákányos és Jöcsös, i.e. 2003-ban Sajó-Ordosz úz-földje közel 250 lelket számlált.

Ózd
Hadvezér. Vitézségéért nemesi rangot kapott, hozzá Ózd-Vasvár birtoklását. Fia Domonkos volt, aki Ózd-Vasváron új vascipó és készáru raktárakat építtetett.

Barcika
Vadna fősámán és Sávolyka leánya, Uvacsán unokája, rimalány. Szolnok vitézhez ment feleségül [Szolnok vitéz Vadna várának védelmében halt aztán hősi halált]. Ezt követően Dóna vitéz felesége lett, politikai megfontolásból.

Mercse
Úz vitéz.

Velezd
Úz sámán, Ogurda utódja.

Barca
Széki-hun vezér.

Eredeti bejegyzés: http://bartaz.hu/sata/szomszed.htm

2010. júl. 16., péntek

» Sáta helyneve

2010. júl. 16. 11:34 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Sáta helynevéről és létrejöttéről

A falu helynevéről háromféle, úgynevezett hivatalos megközelítés van. Ezek: a Sáta név a török időkből származik. Ennek sem történelmi, sem nyelvészeti alapja nincsen, hiszen a török uralmának idején már évszázadok óta Sáta volt a falu neve. A második megközelítés szerint a falu helyneve a sat szláv alapból [jelentése a forrás szerint: ruha] származik, ez a fejtegetés nem igényel kommentárt, talán találgatás lehetett. A harmadik magyarázatot a falu elnevezésére Sáta honlapjáról vettem, magamat idézem egy kutatási anyagból: "Aztán egy újabb kori, inkább feltételezéseken és vizuális tapasztalatokon nyugvó változat: egy 1864-es névgyűjtés alkalmával megállapítják, hogy "némelyek szerént sok Laponyagja lévén Sartónak is mondják". A laponyag másképpen "ökle", azaz szivárványos hal. Némelyek szerint, tehát egyáltalán nem vehető biztosra." Annyira nem vehető biztosra, hogy ilyen jellegű emlék eddig nem került felszínre, tehát ez a feltételezés is vakvágánynak bizonyult.

Más jellegű, irodalom-történeti kutatásaim során futottam bele a hun-magyar szavak rövid ismertetésébe Varga Csaba honlapján, dr.Detre Csaba Hun szavak, szövegek című munkájában. Ennek a szószedetnek van egy olyan bejegyzése, ami szerint: ősapa=isatha. A szó fonetikusan átírva szerepel, tehát úgy olvassuk, ahogy írva látjuk.

Megerősítve látom ezt a név-eredetet azokból a régi oklevelekből, amelyek szintén ehez hasonló alakban szerepeltetik a falu nevét:
Egy 1281-es oklevél szerint: "Bóta határosa Satha"
Másik példa, részlet az egri káptalan visnyói határjárásáról szóló oklevélből: "Innen Barleus ispán Satha nevű földjéhez megy és azon föld mentén haladva..."

Miért és hogyan?

Felmerül néhány kérdés Sáta helynevével kapcsolatban, ezek közül például az, hogy ennek az elnevezésnek mi köze van a faluhoz? Ennek megválaszolásához egy kicsit mélyebbre kell nyúlni a történelembe, annak is olyan zugába, amit a hivatalos történetírás egyáltalán nem, illetve megváltoztatott formában ad elő.

A hont újrafoglaló magyarok által magukkal hozott kultúrában felfedezhető az a névadó naptár, amelyből őseink az újszülött gyermekek számára a neveket választották. Ennek Féran naptár a neve, amelyben a fér a férfi neveket, az an a női neveket rögzítette. Egy-egy naptári napra több férfi és női nevet jegyzett ez a naptár. Legfőbb ereje abban volt [van] ennek a naptárnak, hogy a neveket a mindennapi csillagállások szerint képezték, így egy adott névből meg lehetett állapítani, hogy a gyermek melyik törzsbe tartozik, az év melyik napján született, hogy hány lelkű [ami jelen esetben azt jelenti, hogy a csecsemő születésekor annak hány nagyszülője élt], továbbá hogy születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állt. Továbbá -ami a mai világra is fokozottan igaz-, egy személy elnevezése hatással van annak viselőjére, meghatározza viselőjének személyiségét. Itt egészíteném ki azzal, amit már idéztem a hun-magyar szószedetből: az isatha szó jelentése ősapa.

Egyes magyar néptörzsek más-más összeállítású féran naptárt használhattak. Vidékünkön a hont újrafoglaló törzsek közül az úz telepedett meg [úz-Úzd-Ózd]. Ezek az emberek az úz nyelvet beszélték, amely nagyrészt azonos a mai magyar nyelvvel és a ragozó nyelvek családjába tartozik, így önálló képzésekre is alkalmas. A nyelv ősisége, rendkívüli rugalmassága, annak ragozhatósága miatt meg lehet határozni a gyermek nevét abban az esetben is, ha arra a napra csak egytagú név esett. Mint már írtam, a nevek kifejezték, hogy hány lelkű a gyermek úgy, hogy annyi magánhangzós szótagból állt, ahány nagyszülője élt a gyermeknek a születésekor. Például, ha négy nagyszülője élt, de a születésnapján csak egytagú név szerepelt a FÉRAN-ban, a Giz esetén ragozással, Gizeh, Gizel, majd további ragozással Gizella, végül Gizellácska név felelt meg az újszülött névadásának.

Sáta, mint lakott hely keletkezéséről tehát ezek alapján azt lehet megállapítani, hogy a falut egy Sáta nevű, féran névadási szabályok szerint elnevezett személy hozta létre vagy róla nevezték el, vagy pedig a név féran naptár-beli helyét figyelembe véve azon a napon alapították, amikor a Sáta név szerepel benne: Halak-Begyűjtés hava 26.-dik napja [ezt a hónapot a modern naptár szerint októbernek hívjuk].

Érdekesség-képpen: a Halak-Begyűjtés hava 26-dik napján ezek a férfi nevek szerepelnek a féran naptárban: Sáta, Kabukó, Zapács, Törzsök, Góroc, Szalkád, Kinizs, / Piszkás, Suba, Albid, Dömönye.

Mikor?

Sáta létrejöttének pontos évszáma hivatalosan nem ismert. Első írásos emlékek az 1200-as évek végéről vannak a faluról, ez természetesen csak egy támpont, hogy akkor már létezett a település. Más jellegű, összetett kutatásokkal próbáljuk a falu létrejöttét, a már ismert történelme előtti időket kutatni, ebből a kutatásból született egy olyan eredmény, amely szerint időszámításunk szerint 456-ban már szervezett közösség lakott itt, de már előtte is létesült ezen a helyen néhány szállásos palúz-hun szállás. Ezt megerősíteni látszik az alábbi bejegyzés a hunok Arvisurájában:

"Az úzok serege Deédes vezetésével Kr.u. 435 nyarán tábort ütött Pusztaszeren. Az Öregek Tanácsa az úzokat innen háromfelé telepítette: Maros vitéz serege az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz serege Dunna-Ózdintól Eszékvárig, míg Nekese fegyverkovács serege Sajó-ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg a környékre: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd." [Arvisura I-II, Püski Kiadó, 1998]

Ez 435 nyarán történt, majd ezt követően körülbelül 435-440 között, 6 szállásos teleppel végérvényesen létrejött Sáta (és Bóta) [a szerk. kiegészítése]. Felmerülhet a kérdés a Honfoglalás hivatalos időpontjáról, ami az iskolai tanítások szerint 895-896, de ez nem kifejezetten az a kérdés, amire ebben az írásban választ kellene adni és nem is érzem feladatomnak.

A bejegyzés az alábbi oldal tükrözése, a szerző minden jogot fenntart: http://bartaz.hu/sata/sata-helynev.htm

2010. jan. 17., vasárnap

» Palóc ősök

2010. jan. 17. 18:04 | Bükki Hegyhát | z1 | 0 hozzászólás

Itt következik majd egy olyan eszmefuttatás, ami egy meglehetősen zseniális gondolatot visz végig, amelynek a következtetése ez: palócok = filiszteusok, illetve a palócokról nevezték el Palesztinát. A gondolatmenetben meg kell találni a fogódzót, de ha sikerül, akkor újabb néhány mozaikdarab összeáll a nagy képből, amit folyamatosan igyekeznek továbbra is szétrugdalni. Gondolatébresztőnek egy idézet: " 3300 évvel ezelőtt tűntek fel a Földközi-tenger keleti és középső térségében az ú.n. "tengeri népek", melyek között a palócok és székelyek őseit is megtaláljuk. A sekeles vagy szikulusz néven említett székelyek, a peleset, vagy pelazg, illetve filiszteus néven említett palócok és a tyrséneknek nevezett etruszkok valamint a szárdok közös lakóhelyen, Kis-Ázsiában élő kiváló hajós népek voltak."

A cikket teljes egészében itt lehet elolvasni >>>

3300 évvel ezelőtt tűntek fel a Földközi-tenger keleti és középső térségében az ú.n. "tengeri népek", melyek között a palócok és székelyek őseit is megtaláljuk.

A sekeles vagy szikulusz néven említett székelyek, a peleset, vagy pelazg, illetve filiszteus néven említett palócok és a tyrséneknek nevezett etruszkok valamint a szárdok közös lakóhelyen, Kis-Ázsiában élő kiváló hajós népek voltak.

2009. nov. 10., kedd

» A Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezete

2009. nov. 10. 10:34 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Egykor, amikor még az ózdi kohók a fénykorukat élték, rengeteg sátai embernek adtak munkát. Sátáról már a '30-as években is jártak az ózdi gyárba dolgozni, így például 1934-37 között harminc, majd nyolcvan ember járt már be. Ezekben az időkben sokkal nehezebb volt a közlekedés, különösen ilyen távolságokra (mintegy 15 km). Gondoljunk csak bele: Nekézseny, Csokva vagy Bóta gyalog sem volt (és ma sincs) messzebb fél-egy óra járásnál, Ózd azonban már más kategóriába tartozott. A községnek a felszabadulás előtt is volt vasúti megállója, de Ózddal közvetlen összeköttetése mégsem volt, mert a vonat az Eger-Putnok szárnyvonalon járt, és jár ma is [2009 végétől már nem]. Ózdot így csak gyalog, lovaskocsival vagy kerékpáron lehetett megközelíteni. A gyárig két-, két és fél óra a távolság gyalog, de a sokszor 12 órás megfeszített tempójú műszak után már a fiatal munkások sem vállalkoztak e távolság megtételére, nap mint nap. Nyáron, aki tehette kerékpáron járt be, télen albérletbe, gyári barakkokba költöztek Ózdon. A háború befejezése után a bejárás körülményes és veszélyes is volt, ennek ellenére ki gyalog, ki kerékpárral mégis bejárt dolgozni.

Fotó z1, 2008 A busz egykori telephelyéül szolgáló épület [a "Szövetkezet"] falán ez a faragás található. A felirat valószínűleg egy későbbi korban került rá.

1945 után már több, mint 100 fő járt a gyárba Sátáról. Ebben az időben segítséget is kaptak a bejáráshoz, a vállalat saját teherautón (!) hordta haza a sátaiakat. A nyitott teherautón hazautazás már jóval nagyobb könnyebbséget jelentett a munkásoknak -lévén, hogy más lehetőség nem adódott-, mígnem 1948-ban a szállítás ráfizetéses voltára való hivatkozással a gyár megszüntette a fuvarozást. Ekkor a sátai beárók közül valakinek az az ötlete támadt, hogy közös pénzen vegyenek egy járművet, amivel aztán bejárnak dolgozni. A remek elhatározást tett követte. Hirdetés útján tudomást szereztek egy eladó amerikai GMC típusú buszról. A budapesti eladó 65.000 forintra tartotta a járművet, amelyhez a dolgozók 40.000 forintot kaptak a gyártól, ezt az összeget még abban az évben vissza kellett fizetniük. A felmaradó pénzt a bejáró dolgozók adták össze olyan módszerrel, hogy 107 fő vásárolt egyenként 300 forint értékű részvényt. Végül megkapták a vásárlási engedélyt, és megvehették a buszt. A forgalmi engedélyt a "Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezete" címen állították ki. Megvolt már tehát a busz, de a tulajdonlási joggal rengeteg előre nem látott gond keletkezett. Néhány jelentősebb ezek közül: üzemanyag, szerszám, garázs, utazási jegyek stb. Az elsődleges természetesen az üzemanyag volt, hiszen 1948-at írván, akkoriban nem mindig lehetett kapni hajtóanyagot. A jármű karbantartása is nehézségekbe ütközött, hiszen a busz speciális javító műhelye Budapesten volt. Végül a hiányzó szerszámok beszerzésével orvosolni tudták a fellépő meghibásodásokat.

Az utazási jegyeket nyomdában készíttették, majd saját bélyegzővel látták el. A részvényesek heti jegye 14 forintba került, a bejáró, de nem részvényes dolgozók 18 forintért kaptak heti jegyet. A polgári utasok részére Sáta és Ózd között az oda-vissza útra érvényes egyszeri jegy 6 forintba került.

A már említett karbantartási nehézségek miatt a busz-javítások költségeinek előteremtésén kívül más problémák is felmerültek. Így például: a munkások a busz egy-egy üzemzavara miatt elkéstek munkahelyükről, esetenként mégis kerékpárral kellett utazni. Előfordult, hogy tologatni kellett a járművet, persze, ezt volt, aki megunta, és gyalogosan tette meg az útból még hátra lévő távolságot. Az öregedő busz egyre több bosszúságot és kiadást okozott a részvényeseknek és az utazóközönségnek egyaránt. Egy-egy ilyen alkalommal 20.000 forint javítási, majd 15.000 forint teljes gumigarnitúra költség keletkezett, ami a jármű 65.000 forintos vételárát figyelembe véve kissé borsos lehetett. Ha figyelembe vesszük az alkalmazott jegyárakat (lásd feljebb!), akkor pedig különösen nagy érvágás lehetett a szervizelés. E terhektől a KPM szabadította meg a "Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezeté"-t, 1951 májusában a MÁVAUT egy közúti rendeletre való hivatkozással leállította a buszt, és az ózdi Cserkész-telepre szállíttatta. Igaz, adtak helyette egy ponyvás teherautót... A részvényesek ekkor felajánlották megvételre a buszt a KPM-nek, amely élt is a lehetőséggel, és kiszúrta a részvényesek szemét mintegy 6.000 forinttal. Ez az összeg -bár nem fedezte a még fennálló tartozásokat és a részvényesek betéteit sem- idővel megérkezett a községi tanács csekkszámlájára, de a részvényesek bent hagyták községfejlesztésrel, mondván, hogy ez az összeg már senkit sem segített volna meg.

A kisegítésképpen küldött ponyvás teherautót később egy ablak nélküli, modern "fakarusz" váltotta fel, de az ózdi gyárba bejáró dolgozók között talán még a mai napig is él az Ózd-Sáta viszonylatban közlekedő amerikai GMC autóbusz, és a "Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezeté"-nek emléke.

2009. okt. 4., vasárnap

» A sátai kastély alvilága

2009. okt. 4. 11:00 | Sátai Napló | z1 | 1 hozzászólás

Néhány napja megjelent egy hír Múlt-Kor.hu történelmi portálon. A címe "A föld alatt menekült volna Ferenc József és Horthy". Az írásban a gödöllői kastély alatti "feltételezett" alagutakról, járatokról esik szó, miszerint ezeken keresztül menekültek volna el a kastély nemesi lakói. Továbbá: a Monarchia hírszerzői, ügynökei, besúgói sem feltétlenül a főbejáratot használták egy-egy jelentésük leadásánál, hanem inkább rejtekutakon közlekedtek. A cikkben olvashatunk egy olyan részt, amely miatt ez a mostani bejegyzés megszületett: "Egyelőre csak találgatunk a kastély alatt húzódó alagútrendszer valódi méretével és rendeltetésével kapcsolatban” - mondta el Újváry Tamás, a Gödöllői Királyi Kastély igazgató-helyettese. A szájhagyomány szerint ugyanis már a Grassalkovichok idejében föld alatti járatok vezettek ki a kastélyból (ez a hiedelem kíséri egyébként csaknem az összes magyarországi kastélyt és várat)..." Szájhagyomány és hiedelem a sátai Fáy kastéllyal kapcsolatban több is él, de szerintem ezek már túlmennek a szóbeszéd kategórián. Egy kastély megléte mindig okot ad különféle találgatásokra, amik titkos alagutakkal, járatokkal vagy akár kincsekkel is kapcsolatos. Itt is elintézhetnénk egy kézlegyintéssel, hogy "...hogyne, föld alatti járatok, alagutak a kastély alatt...". A sátai kastélyban - amíg úgynevezett "állami" tulajdonban volt - jártam rengetegszer, alkalmam volt ennek a szóbeszédnek utána járni.

A témával foglalkozó cikk itt olvasható teljes terjedelmében:

A sátai kastély alvilága >>>

2009. szept. 20., vasárnap

» Sáta Napja - közeleg

2009. szept. 20. 8:46 | Sátai Napló | z1 | 0 hozzászólás

Közeleg Sáta Napja, amikor a faluról, magunkról, az elődeinkről, a hagyományainkról emlékezünk meg. A hely és az időpont [minden évben október 26.-án] már adott, a részletekről később. Első alkalommal 2009.október 25.-én tartjuk az ünnepet, hagyomány-teremtő céllal, amelynek fő helyszíne az ezen a napon átadandó Sátai Emlékhely lesz.